Melyik a jó füzet?

Eljön a pillanat, amikor egy utazáshoz megveszed az első útinaplód. Egyből jön a kérdés melyik a  jó? Nincs egyértelmű válasz, de azért vannak alapelvek, amiket érdemes betartani, ill. menet közben úgyis kiderül, kinek melyik lesz a kedvence….

A legfontosabb a papír minősége. 200 g/m2 alatt nem beszélhetünk akvarell papírról. Személyes kedvencem a MOLESKINE Watercolour Album füzetei. Ez két méretben létezik. A kisebb 14×9 cm, a nagyobb 13×20 cm. 60 oldal van benne, 200 g/m2. Illetve blogírás közben látom, hogy újdonság az A4-es méret!!! Hajtogatós, van egy gumiszalag a végén, mint bizonyos mappákon, hogy ne nyíljon ki. Én először a kicsivel kezdtem, aztán amikor bátrabb lettem, áttértem a nagyra. Ugyan nagyobb helyet foglal, de több részlet elfér benne, marad hely a feliratoknak. Általában művészellátókban, nagyobb papírboltokban kaphatóak.

Fontaine Aquarelle Watercolour (Clairefontaine) – ezt véletlenül találtam, gyűrűs, 12x18cm és csak 12 lap van benne, viszont ami megfogott benne az a minősége: 300 g/m2, 100% cotton. Iszonyú jó rá festeni. Nem szívja be a papír azonnal a vizet, van idő a pigmenteket a helyére terelgetni. Ha találok ilyet újra biztosan fogok venni belőle.

Hahnemühle – Watercolour Book – amit egy kedves barátnőmtől kaptam ajándékba. Ami tetszik benne, az az oldalarány, 11×15 cm, nem olyan keskeny mint a többi. 200 g/m2. Igazán a két moleskine méret között van. Alig várom, hogy kipróbáljam.

Carnet de Voyage Travel Album – a Clairefontainetól, ami csak 180 g, nem kifejezetten útinaplózásra való, de gyakorolni ideális. Ebbe a füzetbe főleg pinterestről talált szép képeket másoltam. Ceruza rajzokhoz már nem jó, akvarellhez majdnem kevés. Bevallom a színes borítója miatt vettem meg…

Canson akvarelltömb – spirálos. Canson® XL® akvarell tömb, 30 ív 300 g-os jó minőségű papír. Ideális akvarellfestéshez és minden más nedves technikához. A papír savmentes és finom hidegen sajtolt felülettel rendelkezik. A felületének elkészítése biztosítja a nedvesség felvételét. Többféle méretben léteznek, nekem az XL (A4) a kedvencem. Van aki szereti a spirálos füzeteket, valaki nem. Egy biztos, fényképezésnél, ezek nem hajlanak vissza.

Fabriano vázlattömbök –  ha nem kifejezetten füzetre vágysz, csak otthon gyakorolni, festegetni szeretnél, akkor kiválóak ezek a vázlattömbök. Az oldalán le vannak ragasztva (ne kövesd el azt a hibát mint anno én, hogy elkezdtem késsel felszeletelni…), azért hogy festés során ne gyűrődjenek fel. Szinte ki van feszítve. Amikor megszárad az alkotás, akkor lehet szépen levágni egy éles késsel a legfelső rajzot. Többféle méretben kapható, képeslap méretben 300 g (10-15cm) és B5,B4,A3 méretben is, ezek 200 g-osak. A képeslap méretűből létezik fémdobozos is (Hahnemühle fémdobozos levelezőlap), ez drágább, de nagyon jópofa.

Aztán persze léteznek útinaplónak tökéletesen beváló füzetek, csak a g/m2-re kell figyelnünk vásárláskor, előny ha savmentes, hidegen sajtolt eljárással készült.

Róma

Egy barátnőm 50. születésnapi meglepetése egy Római utazás volt, nem is akárhogy, gyerekek nélkül, kizárólag barátnőkkel. Igazi “énidő”. Az egyik szerencsés barátnő voltam, aki mindent megtett, hogy ünnepeltünk jól érezze magát, s méltóan ünnepeljük ezt a gyönyörű kort. Természetesen az útinapló csomagommal felfegyverkezve érkeztem. A hosszú buszos út alatt sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, de mint mondtam hosszú volt az út, azért rajzoltam. A téma mindig ott van, bármit lehet rajzolni.

Te a buszon is tudsz rajzolni? – szokták kérdezni. Nem, de próbálkozom, és nem zavar, ha  vonal éppen nem lesz egyenes, vagy a festék kifut a vonalból. Amikor visszanézem pontosan fel tudom idézni az élményeket, a poénokat amik éppen elhangoztak.

Egy ilyen utazás során természetesen tartva a szoros ütemtervet, nem mindig adatik meg, hogy a helyszínen rajzoljak (pedig az az igazi), ezért van, hogy sűrűn fényképezek, és pl. este a szálláson amikor már csak beszélgetünk, nevetgélünk, közbe rajzolok, fényképről, de még mindenképpen a “friss” élményekkel. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a családom, a barátaim, a közvetlen környezetem, elfogadta ezt az úgymond “bogaramat”, sőt már mondják, mutatják, kérik, mit rajzoljak. Fantasztikus érzés, amikor visszahallom, Anita, tudod aki olyan jól rajzol… akik nem lájkolnak, de amikor találkozunk biztosan tesznek egy kedves megjegyzést.

Visszatérve Rómára… a buszozást leszámítva fennmaradó két és fél nap alatt megcsodáljuk Róma nevezetességeit, de azért mindig akad kis idő, hogy teszteljük az aperol minőségét is., amit persze az útinaplóban meg is örökítünk. Pincér megjegyzi, hogy az aperolhoz öltöztem, és tényleg… szerencsére ezt a színt jól ki lehet keverni festékből is. 🙂

Alapvetően nagyon fárasztóak ezek a szervezett buszos kirándulások, sokat kell alkalmazkodni másokhoz, de pont ezért van különleges hangulata is egyben. Nem szoktam előre felkészülni a nevezetességekből, mert az idegenvezetők remekül elmesélik a történelem kis darabkáit. A mai technikával pedig nem is kell tapani az előadóra, hisz a rádiós készülékekkel akár el is bóklászhatunk, mégis olyan mintha csak neked mondaná azokat a történeteket, amiket nem biztos hogy elolvastál a történelemkönyvekből.

Az első este a többiek már nyugovóra tértek, amikor én még rajzolok. Fáradt vagyok, de tudom, hogy ez ébren tart. Aki aludt már olasz kempingben, konténerházakban az tudja, hogy olyan vékonyak a falak és milyen kis hely van, mérnökök gondosan kiszámolták, mekkora az a minimális m2, ahol még éppen el lehet férni. Munkálkodom csendben, egyszer csak szobatársam kiszól, valami mozog az ágyamban…. mire megnyutatom “csak radírozok”.

Másnap a Vatikánba én nem megyek be, mert már korábban jártam ott, inkább kint maradok rajzolni:

Azért az leírhatatlan érzés, hogy ülsz a Szent Péter téren, rajzolsz, közben mivel Róma születésnapja van, gyűlik a tömeg a téren a pápai beszédhez. Te csak rajzolsz, majd amikor a bíboros az első sorokban kézfogásokat osztogat, te előreverekeded magad, megszólítod, megmutatod a rajzodat, aki meglátja magát amint telefonál, elmosolyodik, azt mondja hogy congratulation és enged egy szelfit veled. Aztán levezetésképp Gianni Moranni énekel neked, és te próbálod követni a dalszöveget, mert a melletted ülő olaszok hangosan kántálják. Mindez azért, mert te nem tartasz a csoporttal, mert inkább rajzolsz.

Gyönyörű helyeken jártunk, Róma környékén Tivoliban a Villa d’Este csodálatos szökőkutas kertjét is megcsodáltuk, Ferrarában, Orvietoban töltöttünk néhány nagyon kellemes órát.

Volt olyan rajz, amit már itthon – de még az út hatása alatt –  vetettem papírra. Amikor átlapozom, mindig mosolyra húzódik a szám. Nézzétek meg: